Sütés nélküli vendégvárók

Bár tegnap megérkezett a gáztűzhelyünk, bekötés híján sütés nélküli sütikben és csipegetni valókban kell gondolkodnom holnapra, amikor öcsémék délután, baráti társaság estére érkezik.

Találtam pár jópofa receptet, amikből elsőként egy gesztenyés krémest csináltam meg.

Sütés nélküli gesztenyés krémes

Hozzávalók:

Az alaphoz:

50 dkg gesztenyepüré

25 dkg darált keksz

5 dkg vaj

5 evőkanál tej

2 evőkanál rum

A krémhez:

8 dkg főzhető vaníliás pudingpor

6 dl tej

25 dkg vaj

20 dkg cukor

1 tk. vaníliakivonat

(A tejszínes réteghez:

3 dl tejszín

1 evőkanál porcukor

1 csomag habfixáló)

A díszítéshez:

10 dkg tejcsokoládé

Az alaphoz a gesztenyemasszát, a darált kekszet, a vajat, a tejet és a rumot összegyúrjuk, majd egy kisebb tepsibe nyomkodjuk. A tejből és a vaníliás pudingporból sűrű krémet főzünk. Kihűtjük. A vajat a cukorral habosra keverjük. Ízesítjük a vanília kivonattal. Evőkanalanként hozzákeverjük a vaníliás pudingot. Rásimítjuk a gesztenyés rétegre. A tejszínből, a porcukorból és a habfixálóból kemény habot verünk. Rákenjük a sárga krémre. (Végül a tejszínhabra nagy lyukú reszelő segítségével ráforgácsoljuk a tejcsokoládét. Azonnal fogyasztható.*)

*én a tejszínhabot már túlzásnak gondoltam, így nem készítettem rá.

Következőnek egy zabpelyhes rágcsa készült:

Mogyoróvajas zabpelyhes keksz

Hozzávalók:

fél bögre mogyoróvaj

fél bögre kókuszolaj

fél bögre juharszirup vagy fél bögre nádcukor

fél bögre tej

2 ek. kakaópor

néhány csepp vanília kivonat

2 bögre zabpehely

fél bögre mazsola

Egy kis lábasban alacsony lángon olvasszuk össze a zabtejet, kókuszolajat, nádcukrot és kakaót; folyamatosan kevergessük 3-4 percig (vigyázva, hogy ne égjen meg). Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a mogyoróvajat és keverjük addig, amíg sima lesz. Adjuk hozzá a zabpelyhet, a mazsolát és a vaníliát, majd jól keverjük össze. Kivettem a hűtő két polcát, tettem rájuk 1-1 szilikonos sütőlapot és rákanalaztam a masszából keksz méretű adagokat. Tegyük hűvös helyre, hogy megdermedjenek, majd a hűtőbe, legalább 1-2 órára, hogy megszilárduljanak.

Végezetül kókuszgolyókat gömbölygetek, mert már semmi trükkös sütihez nincs türelmem...

Kávés kókuszgolyó meggyel

60 dkg darált háztartási keksz

5 ek. kakaópor

5 ek. porcukor

10 dkg puha vaj

2 dl tejeskávé

2 dl meggybefőtt lé

1 dl sárgabaracklekvár

kókuszreszelék

csokidara

Először a száraz hozzávalókat keverjük össze, majd a vajjal jól kikeverjük, utána a folyadékokat fokozatosan hozzákeverjük, amíg homogén massza lesz. Kis golyókat formázunk, meggyet teszünk a közepébe és meghempergetjük a kókuszreszelékben vagy a csokidarában.

Keserédes csokigyár

Ma újra kuktáskodtam a Makifoodnál, egy abszolút új, csokis órán.

Az oktatók a Keserédes csokiboltot vezető házaspár tartotta nagy szeretettel és odafigyeléssel.

Mindössze három dolgot csináltunk, de jól elidőztünk velük: trüffelek, csokikorongok és csokinyalóka. Ízre nem tudnék kiemelni egy legjobbat, mind isteni lett és mivel sajnos nem sikerült ellenállni a mosogatáshoz kerülő csokis üstöknek, nagyjából mindet "előmosogattam", úgyhogy óra végére kellőképpen émelyegtem, nem is hiszem, hogy egy darabig szeretnék csokizni :)

Mindenesetre csinálni mindenképp a nyalókákat a legnagyobb buli! Akármit meg lehet rajzolni csokiból egy fapálcikára egy szilikonos papíron, amit aztán dermedés után gyönyörűen le lehet emelni és csodaszép díszítést, meg ajándékokat lehet készíteni.

Íme egypár, amit én alkottam:

Karácsonyfa és Csipa :)

Az egyik résztvevő összeállított nekem egy kis válogatást az általa készített bonbonokból:

:)

Később egy barátnőpár is átnyújtott nekünk egy ilyen kis csomagot, amit a másik kuktának juttattam :)

Török pizza

Miután Dóri és Rita már kétszer is megvendégeltek vele és legutóbb láttam mennyire egyszerű a készítése, ma megleptem magunkat egy kis frissen sült ebéddel.

Lachmacun

A tésztához:

50 dkg liszt

5 g száraz élesztő

1 teáskanál só

kb. 3 dl langyos víz

A paradicsomos kencéhez:

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 doboz passzírozott paradicsom

só, bors, bazsalikom

kis ömlesztett sajt

A liszthez adjuk az élesztőt és a sót, összekeverjük, majd apránként vizet adagolva közepes keménységű tésztát gyúrunk, mely már szépen elválik az edény falától. Egy órán át letakarva kelesztjük.

Közben elkészítjük a kencét. A hagymát felaprítva megpirítjuk, ráöntjük a paradicsomot, befűszerezzük és 8-10 percig lassú tűzön rotyogtatjuk, a legvégén hozzáadjuk a sajtot és felolvasztjuk benne.

Miután a tészta megkelt 6-8 felé osztjuk. Alaposan lisztezett felületen nagyon vékonyan, kb. lapostányér nagyságúra nyújtjuk az egyes tésztaadagokat közben lelkesen lisztezve a lapok tetejét is, hogy nehogy a nyújtófához ragadjanak. Ezeket sütőpapírral fedett tepsire helyezzük (közben még kézzel nyújtható, igazítható), megkenjük a paradicsomos krémmel, majd előmelegített sütőben egyenként 6-8 perc alatt készre sütjük őket 200 c-on.

Célszerű egy lap kinyújtásával kezdeni, majd miatatt ez sül, előkészíteni a következő lahmacunt és így tovább.

Már felszeletelve, tálra halmozva.

Vargabéles

Jó ideje nem csináltam és már hiányzott, úgyhogy ma nekiálltam vargabélest sütni. Nem emlékszem, hogy eddig honnan néztem a receptjét, úgyhogy ma keresőn néztem utána és ez a recept tetszett meg és tűnt kb. ugyanolyannak, mint amit megszoktam.

Annyi újításom volt, hogy tepsi helyett két őzgerincformában sütöttem meg.

Ennyi újítás igazán jár a régi motorosnak :)

Vargabéles

1 cs réteslap

(2 őzgerincbe 6 lap)

15 dkg cérnametélt

50 dkg túró

4 tojás

3 dl tejföl

15 dkg cukor

citromlé

vaníliakivonat

olaj

A formákat beolajozzuk és egyesével kibéleljük réteslappal úgy, hogy minden egyes lapot megkenünk olajjal.

A cérnametéltet forrásban lévő vízbe dobjuk és 2-3 perc alatt megfőzzük, leszűrjük.

A túrót tálba tesszük, hozzákeverjük a tojássárgákat, majd a tejfölt, a cukrot, a vaníliát, a citromlevet. Belekeverjük a tésztát, legvégül, nagyon óvatosan a kemény habbá vert fehérjéket.

Belesimítjuk a réteslappal bélelt formákba, majd a tetejükre is teszünk 2-3 réteg réteslapot és betoljuk kb. fél órára az előmelegített sütőbe. Nálam 180 fokon sültek.

Csokis-narancsos márványkuglóf

Eljutott ma hozzám Jutka egyik receptje Ági barátnőjén keresztül, amit a betegen kínlódás oldására gondoltam megcsinálok.

Csokis-narancsos márványkuglóf

Hozzávalók:

3,3 dl tej

44 dkg cukor

1 evőkanál vaníliakivonat

25 dkg olvasztott vaj

22,5 dkg sütőporos liszt

2 tojás

2 dkg kakaópor

15 dkg étcsokoládé

1 evőkanál reszelt narancshéj

1. A sütőt előmelegítjük 180C-ra. A tejet elkeverjük a cukorral és a vaníliával, hozzáadjuk az olvasztott vajat, majd hozzákeverjük a lisztet és a tojást is.

2. A tészta egyik feléhez hozzákeverjük a kakaóport és a felolvasztott étcsokoládét, a másik feléhez pedig a narancshéjat.

3. A csokoládés részt egy kivajazott kuglófformába öntjük. Tetejére öntjük a narancsos keveréket, majd egy hústűvel örvényeket rajzolunk bele

4. A kuglófot sütőben 60-80 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük), majd a formában 20 percig hűlni hagyjuk.

No, hát amikor már negyed órája a sütőben volt a kuglóf - épp pakoltam el magam után - amikor észrevettem a pulton két tojást. Igen, azt a kettőt, aminek a kuglófban kéne sülnie. Rendesen kétségbe is estem és nagyon szomorúan vártam a végeredményt, ami egy lapos kis kuglóf formájában érkezett. Ízre nem is lenne baj vagy, ha gumicukorra vágynánk, de így kuglófnak nem lett az igazi, látszik is a képen, hogy milyen szalonnás a tészta :S

Wang

Amióta Jutka először említette Wang mester kínai konyháját, azóta rendszeresen olvastam róla különböző blogokon, barátoktól és egyre kíváncsibb lettem, úgyhogy nagyon megörültem, amikor akciós kupont vehettem hozzájuk, hogy szolid árakon próbálhassam ki a Telepy utcai éttermet.

Így a lejárati időponthoz vészesen közelítve végre összehoztunk Katával egy mindkettőnk számára jó estét és végre elmentünk.

A dolog baljósan indult ugyan, mert amikor asztalfoglalásért telefonált, az eltervezett fél 8 helyett egy 6 és egy fél 9 hangzott el. Fél9-re odamentünk, beléptünk, a hely teljesen tömve volt, többen dohányoztak, az asztal ragadt a kosztól és a felszolgáló rögtön lelombozott minket azzal, hogy rettenetesen úsznak a sok utolsó pillanatos kuponostól, úgyhogy türelmet kér.

Na nem baj, ennyire azért már ismerjük a budapesti vendéglátást, ennyivel nem lehet minket leszerelni (bár a dohányosoknak tényleg nem örültünk). Hamarosan elénk tették az étlapot és elmondták korrekten a kuponos étkezés szabályait, majd elkezdtünk válogatni. Nehezen, de nagy sokára, némi segítséggel megszületett a döntés.

Előételnek 3 félét választottunk: császárszalonna fokhagymaszószban (24), húsos derelye (29) és tűgomba uborkával (39). Elmondani nem tudnám mennyire finom volt mindegyik, és nem tudnék helyezetteket kihozni, mert mindig az volt a legfinomabb, ami a szánkba került. Egyetlen hátulütőjük az volt Kata nagy bánatára, hogy az első kettőhöz csípős szósz volt, úgyhogy szegénykém alig tudta enni. Lefojtásra szerencsére kikértünk egy zöld és egy vörös kínai jeges teát.

Főételnek pekingi omlós kacsacombot (53-kis adag) és zöldhagymás birkahúst (71), köretnek pedig valószínűleg tojásos-zöldséges pirított rizst (110) és nem tudjuk milyen pirított tésztát ettünk, de díjnyertes volt. Mindketten házi gyúrásra tippeltük, reméljük tényleg az volt.

Ami a főételeket illeti, a kacsacomb isteni volt, mellé adtak valamilyen fura, száraz, mini palacsintákat, vékonyka julienne-re vágott uborkát és újhagymát valami sűrű szójaszósz ízű mártogatóssal, ami brutál tömény ízű volt mégis etette magát a zöldségszálakkal.

A rizs és a birka átlagosan jó volt, nem kiemelkedő, de az utóbbi években általam elfogyasztott kínai büfés szemetek után ezek is egy jó minőséget képviseltek.

Miután a főételek felét elcsomagoltattuk (mindketten kaptunk holnap ebédre 1-1 olyan nagy doboznyi maradékot, amekkora egy normál adag a kínai gyorsbüfékben...), jöttek a desszertek: Katának a klasszikus sült banán (122) rácsurgatott mézzel, nekem darált szezámmaggal (és mákkal) töltött tésztagombócok (125), ez utóbbi édes meglepetés volt. Először is egy kis tálkában, vízben úszkálva érkeztek, onnan kellett egy kanállal kihalászni őket, majd jött a meglepetés: elkezdtük rágni a nyúlós, taknyos tésztát, amiből folyamatosan folyt a szánkba a szezámmagos-mákos töltelék, egyszerűen isteni volt. Kata arca a nyúlós tészta rágásakor pedig: priceless! :D

Az előételek

Kata és a főételek

Örülök a mákos gombócoknak, bár még elképzelésem sincs hova fognak férni...

A desszertek

Prágai házi knédli vargányaszósszal

Mivel hamar elmúlt a kóstolófalatok miatti jóllakottság érzés, és rám tört az éhség, elkezdtem körbenézni, hogy mi van itthon, amiből valami vacsorát lehet készíteni. A szokásos gyors kaják egyike ez, a megunhatatlan szárított vargányából az újonnan vásárolt füstös ízű fűszerkeverékkel.

A szárított gombát kb. fél órára beáztattam.

Egy hagymát felaprítva megpirítottam, rádobtam a gombát, picit kevergettem, megszórtam a Texasi füstös fűszerrel (máskor csak só, bors) és egy kis durvábban őrölt fekete borssal, és az áztatólevet 4-5 adagban öntöttem rá, minden alkalommal megvárva, hogy elfőjön róla. Miután az utolsó is elfőtt róla, jöhet egy kis vörösbor, aztán egy kis házi tej, ezt már ne főzzük el, legyen szaftos, végül belekevertem egy kis doboz tejfölt és egy csomag felaprított petrezselymet.

Az egész nincs negyed óra.

Közben a fagyasztóból kivettem és kiolvasztottam egy darab Prágában vásárolt házi knédlit. Felszeleteltem és a szósszal megettem. Egy pohár vörösbort ittam hozzá. :)

Kézműves magyar ízek vására

Jutka egy barátja jóvoltából megdobott egy ingyenjeggyel a 2. Kézműves magyar ízek vásárára. Mivel szeretjük a gasztro eseményeket, természetesen éltem a lehetőséggel.

A Millenáris B épületében a Csodák palotája szomszédságában két szinten rendezték meg az elég hangos (színpadi események kihangosítása miatt) eseményt, ahol magyar és határon túli csemegék lepték el az asztalokat legnagyobb örömünkre. Körbekóstoltunk minden lehetséges sajtot, lekvárokat, mézet, kolbászt, olajakat, gyümölcsleveket, halkrémeket, stb. Személyes kedvencem az olajok után a szárított grízgombóc, amiből szintén volt frissen főzött kóstoló és meglepően finom volt. Az már kevésbé meglepő ezután, hogy 150Ft/csomag ára miatt meg kellett vennem 3 csomaggal :)

Szokás szerint tömegesen vonzották a népeket a jó illatok, úgyhogy sok mindennek nem fértünk a közelébe, illetve volt amiről lecsúsztunk. Legnagyobb sajnálatunkra a tejfölös kenyér sonkaszeletekkel az orrunk előtt fogyott el, pedig eléggé rákészültünk.

Az emeleten többségben pálinkák és borok voltak, de szerencsére volt a jófajta békésszentandrási szilvás sör, ráadásul csapolva (igen kedvező áron 400Ft/korsó), úgyhogy arra rávetettük magunkat.

Jó sok mindent lehetett már karácsonyi köntösben venni, kézműves csokikat, lekvárt mikulás sapkával, olajakat, lekvárokat díszcsomagolásban, úgyhogy aki nem szereti elkészíteni, az is bőven adhat idén gasztro ajándékokat.

Mi visszafogottan költöttünk, úgyhogy ezzel a terméssel tértem haza:

Katt a képre nagyításért.

A Magyar Konyha természetesen promócióban ajándékba adta ezt a korábbi számát, tavasszal is így gyűjtöttünk be párat egy fesztiválon.

A dióolaj 1100Ft/2 dl, a Fűszerész Texasi füstös keveréke 250Ft volt.

Szilvás gombóc party

A Jutka által tartott tavalyi szilvás gombóc készítő oktatást visszatapsoltuk ezen a télen is egy csajos vasárnapozás keretében.

Megint nálam, ezúttal öten és Noával már nem pocakban, hanem egyénileg szaladgálva (Csipa után) :)

A gombócok főzés előtt

Mivel ebédre készültek a gombócok, főztem elé egy nagy fazék kókusztejes vöröslencse és sárgarépa krémlevest.

Menet közben készült némi libazsírban sült csirkemáj, ami szépen dermed azóta és most állok neki a csirkemájkrémnek.

Zsírban dermedő máj

Így lesz a hét elején reggelire, ebédre és vacsorára való is bőven.

Házi májkrém

Túrós lepény birsalma velővel

A nálam rendszerint a hűtőben lakó fél kiló túró a múlt héten is feldolgozását mellőzte, úgyhogy ma sürgősen ki akartam találni valamit belőle. Túrógombóc a könyökömön jön ki, kuglóf uncsi, fánk büdöset csinál, pite múlt héten volt almából, sóshoz nem volt hangulatom, úgyhogy megint végtelen sokáig bújtam a blogokat ötlet után, míg megláttam egy annyira nem extra, de legalább a nálam készülőkhöz képest más sütit. Az eredeti receptet kicsit átalakítottam saját ízlésre és megtöltöttem a legutóbbi főzőóráról hazahozott átpasszírozás után fennmaradt birsalma koncentrátumot. Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre. Mondjuk a birsalma tuti jó, a túró dettó, úgyhogy nagy mellényúlás csak nem lehet.

Túrós lepény birsalmával

Tészta

25 dkg liszt

15 dkg házi vaj

10 dkg cukor

1 tojás

1 nagy ek. tejföl

sütőpor

Jól összegyúrtam, kinyújtottam és kibélelt tepsibe tettem. Megkentem a 2,5 dl birsalma péppel.

Töltelék

50 dkg házi túró

4 tojás sárgája+fehérje

fél kupaknyi vanília kivonat

2 dl tejföl (-az 1 ek, ami a tésztába ment)

17 dkg cukor

5 dkg búzadara

10 dkg mazsola

0,5 dl tej

6 ek. cukor

Összekeverjük a hozzávalókat a tojásfehérje kivételével és a megkent tésztára simítjuk.

200 fokra előmelegített sütőbe toljuk 20 percre.

Mire ez letelik, a tojásfehérjéket a 6 ek. cukorral keményre verjük. Óvatosan a süti tetejére kenjük és még kb. 20 percre visszatoljuk a sütőbe.

UI: Ez a süti sajnos fényképezhetetlen, úgyhogy nem sok látszik a képeken, de ami a légyeg: finom :)

Csokis kekszek

Az ágyból kikelve azonnal a konyhába vetettem magam és összekevertem a reggeli kávéhoz egy kis keksz tésztát. Ezt tíz éve sokszor sütöttem, alaprecept, de szerintem finom. Persze lehet tuningolni kakaóporral, diódarabkákkal, aszalt gyümölccsel, stb.

Eredeti recept itt.

Dagi csokis kekszek

2,5 csésze liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. só

1 csésze szobahőmérsékletű vaj

1/2 csésze fehér cukor

3/4 csésze barna cukor

1 tk. vaníliakivonat

2 nagy tojás

1 tábla fekete csoki, felaprítva

A vajat habosra keverjük a cukrokkal, hozzáadjuk a vaníliát és a tojásokat is. Lassanként belekeverjük a száraz hozzávalókat és addig keverjük, míg homogén tésztát nem kapunk.

Keverjük bele a csokidarabkákat is.

Egy sütőpapírral bélelt tepsire tegyünk kb. 1/4 csészényi tésztából formázott tallérokat, egymástól néhány centi távolságra. Én egyszerre hatot sütöttem.

Előmelegített, 180 fokos sütőbe toljuk és kb. 12-15 perc alatt készre sütjük. Én jobb szeretem világosan, puha belsejűre sütve, olvadozó csokidarabokkal, de aki a ropogósat preferálja, az 2-3 perccel tovább hagyja bent.

Miután kiszedtük, hagyjuk 5 percet a sütőpapíron hűlni, majd szedjük át rácsra a teljes kihűléshez.

Almás pite, forralt bor

Ma este nagyon nem volt erőm kimozdulni, úgyhogy inkább sütöttem egy almás pitét, hozzá forralt bort és itthon dvdztünk.

Almás pite

50 dkg liszt

(nálam most fele-fele rétes- és teljes kiörlésű)

20 dkg házi vaj

1-2 tojás

3-5 ek. házi tejföl

5-6 nagy alma

1 citrom

só

cukor

fahéj

zsemlemorzsa

+1 tojás megkenni

Összeállítjuk a liszt(ek)ből tojással, tejföllel, csipet sóval és vajjal a tésztát.

Az almákat (én héjukkal) lereszeljük és egy citrom levét rácsorgatjuk.

A tészta felét kinyújtjuk téglalap alakúra és sütőpapírral bélelt tepsibe egyengetjük. Kevés zsemlemorzsával meghintjük (hogy az alma ne áztassa el a tésztát - lehet darált dióval is, nekem most nem volt itthon), majd ráterítjük a kinyomkodott almát, meghintjük ízlés szerint cukorral és őrölt fahéjjal, majd ráfektetjük a másik kinyújtott tésztalapot.

Villával megszurkáljuk és egy felkevert tojással megkenjük, majd előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük.

Sütőbe menet előtt

Sütőből kivéve

Forralt bor

Az almás pitéhez reszelt alma kinyomkodott leve

Fehérbor

Téli, fűszeres tea, elkészítve

friss gyömbér

fahéjdarabok

kardamom

egész szegfűszeg

egész szegfűbors

cukor

A bort az almaléhez öntöttem, beledobáltam a fűszereket, megcukroztam és lassú tűzön főztem kb. negyed órát, majd hozzáöntöttem a kész teát és még egyet buggyantottam rajta.

Kelt tészta őrület

A tegnapi kalácson -és a hosszú hétvége által nyert szabadidő miatt- annyira belelkesültem, hogy ma vettem a bátorságot és elkezdtem Limara blogját lapozgatni.

Kétség nem fér hozzá, hogy nagyon sokat kell még a kelt tésztákról tanulnom, de eddig csak mély tisztelettel olvastam egy-egy receptjét, fel sem merült, hogy akár meg is próbálhatom elkészíteni. A kakaós kalács viszont nem túl dekoratív külseje ellenére sokkal finomabb lett, mint az átlag pékségekben árult kalácsok, úgyhogy azt gondoltam, valami egyszerűbbel ma is megpróbálkozhatnék. Persze sok receptnél olyan hozzávalók vannak, amik nincsenek nálam kéznél, mint aszkorbinsav, öregtészta, kovász, burgonyapehely, stb.

Közben találtam hasznos infókat, úgyhogy ha tart a lelkesedésem, ezeket átolvasom szabadidőmben.

Végül a túrós táska mellett döntöttem, amit annyiban módosítottam, hogy nem gépben kelesztettem, hanem sk.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

3,2 dl tej

1 tojás

1 mk. só

2-3 ek. cukor

8 dkg olv. vaj

2,5 dkg élesztő

50 dkg túró

2 csapott ek. búzadara

4 ek. cukor

1 cs. vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

10 dkg mazsola

2 tojás sárgája

2 tojásfehérje kemény habbá verve

A tegnapi bénázásból okulva ma a kimért lisztet a tálban betettem az éppen meleg sütőbe (max. 50 fok), hogy ne hideg hozzávalókkal dolgozzak, hozzákevertem a sót és a cukor nagy részét. A tejben picit felfuttattam az élesztőt kis cukorral. A tojást és az élesztőt a liszthez adtam és kézzel kevertem egy darabig, aztán hozzáöntöttem az olvadt, langyos vajat és tovább dagasztottam. Betoltam a cipót a meleg sütőbe, hogy keljen. Kb. 15-20 perc alatt gyönyörű lett. (Ekkor rájöttem, hogy nincs itthon a sodrófa, mert múlt héten elvittem itthonról és jól a vendégségben felejtettem.) Kiborítottam a belisztezett deszkára és kinyújtottam (egy boros üveggel), majd felszeleteltem. Kelesztés közben elkészült a túrótöltelék, ebből kis halmokat tettem kanállal a tésztanégyzetekre és szép kis táskákként tettem őket a tepsire. Visszamentek kicsit a meleg sütőbe. Miután még keltek kicsit, megkentem őket a tojással és betoltam őket a már forró, 180 fokos sütőbe, ahol nagyjából negyed óra alatt ilyen szépre sültek:

UI: nekem a tészta lehetne picit édesebb és vékonyabb, úgyhogy még gyakorlok :)

UI2: Azt elfelejtettem írni, hogy a kelt tészta készítése iránti vágyam honnan jött. A Makifood kuktaságom legutóbbi óráján Kaldeneker Gyuri kenyeres óráján asszisztáltam, ahol elképesztően finom és nem túl bonyolult kenyereket sütöttünk. Volt vadrizses kenyér, datolyás cipó, meditárrán töltött kenyér, sütőtökön focaccia és melléjük lilahagyma és birsalma lekvár, meg sütőtök chutney.

Az alábbi képek ezen az órán készültek a KVIF-BGF tankonyhájában:

A jobb alsó sarokban én suhanok :)

A bal felső sarokban a hátam kis darabja látható, miközben a résztvevők a finomságokat kóstolják :)

Kakaós kalács

Napok óta bennem volt, hogy ha lesz egy kis időm, sütök megint olyan finom kalácsot, mint húsvétkor.

A recept elővakarása közben találtam szintén AzEszter blogján egy töltött kalács receptet. Ezen fellelkesültem és gondoltam, ha a sima kalács olyan jól sikerült, ezzel sem lehet nagy gond. Neki is fogtam (én a tojás nélküli verziót választottam), de mivel nálunk mínuszok vannak a lakásban és a sütő az ebéd miatt foglalt volt, paplan alatt kelesztettem a tésztát. Nem nagyon kelt meg.

Ezek után azért megfogdostam a tésztát és állagra nem tűnt rossznak, úgyhogy nekiálltam kikeverni a kakaós tölteléket, a tésztát kinyújtani, megtölteni, befonni. Nem lettek szépek... de betettem őket a sütőbe 50 fokon 20 percet keltek egy leheletnyit, aztán tojással lekentem és most várom a végeredményt. Annyi biztos, hogy mindenhol szétnyíltak a fonatok és folyik ki a töltelék, de ha ehető lesz, ennyit elnézek nekik, főleg így elsőre és házi használatra. Finom szabadnapos reggelire gyúrok, úgyhogy sikerülnie kell! :)

UI: másnap hidegen kóstolva már érezni lehetett a tésztán, hogy jobban is megkelhetett volna. Nem mondom, hogy nem jó, de a frissen sülttel szembeni katartikus élmény már nem jött...

Lencse

Az úgy kezdődött, hogy találtam a kamrában fél kiló lencsét. Beáztattam, majd pár óra után elkezdtem keresgélni, hogy mit is tudnék vele kezdeni :) Levest szerettem volna. Elég hamar kiderült, hogy ez a mennyiség túlzás lesz csak levesnek, úgyhogy kombináltam két receptet (ennek megfelelően egyiket sem a leírtak szerint készítettem, persze) és a leves mellé egy kence is készült.

Hozzávalók

(leves+kence)

50 dkg lencse

3 óriási szál sárgarépa, felkarikázva

1 fej vöröshagyma, nagy darabokra vágva

pici ételízesítő, leveskocka vagy só

Ezeket együtt feltettem főni.

Amikor minden puha volt, a kencéhez kimertem 2-3 merőkanélnyit egy külön tálba, hozzáadtam pár gerezd fokhagymát, egy harmad fej pirított hagymát, Worchestershire szószt, 1 ek. mustárt, olívaolajat, borsot és krémesre kevertem botmixerrel.

A leveshez 1-1,5 dl tejfölt és kb. 1/2-1 dl tejszínt kevertem, majd, amikor újra rotyogott, rádobtam egy csokor felaprított petrezselymet, lefedtem és lekapcsoltam a gázt.

!שנה טובה ומתוקה

Gasztrodús szombat :)

A csütörtök esti évnyitó után a ma délelőtti első órával megkezdődött a Makifood főzőiskola idei tanéve. Ez több szempontból izgi. Egyfelől a nyári hónapok után vissza kell szokni a konyhai gályára, ami hatalmas koncentrációt igényel részemről, mivel a nyári hónapokban ritkán találok be a konyhába, plusz a már ismert, de mégsem saját konyhában kell egy kis idő, hogy az ember valamelyest otthonosan mozogjon. Ezt idén Makiék megfejelték egy óriási változással. Az eddigi családias, saját otthonuk egy részében kialakított kényelmes és átlátható konyhát lecserélték a GBF KVIF tankonyhájára, amit csütörtökön bemutattak nekünk, ezzel (engem mindenképp) jól megijesztve. Szó se róla, Maki mindig maximalista, odafigyelést követel és nem szereti ugyanazt kétszer elmondani a kuktáinak, de a saját konyhájában mégis más ez az együttműködés. Hangulatos, kicsit eklektikus légkör, polgári lakás, az Újlipótváros zaja kicsit enyhíti a konyhai "stresszt". A tankonyha teljesen más, egy teljesen rozsdamentes, ipari elszívókkal, gépekkel felszerelt rideg, profi helyszín. Persze ennek is bőven megvan a szépsége, de ez egyelőre egy izgalmas új kihívás, amiben szerencsénkre mindig ott lesz egy helyi ismeretekkel rendelkező segítő, hogy tudjuk mi hol van vagy hogy működik. A mai óra alap késtechnika volt, úgyhogy a kihívástól még messze voltunk, itt ugyanis nincs főzés, kizárólag a helyes késhasználatot tanulják a résztvevők, így mi is nyugiban szokhattunk vissza a tanévbe és ismerkedhettünk az új helyszín atmoszférájával. Eddig szerencsére vidám volt, reméljük, hogy a későbbi, komoly sütős-főzős órákon is ezzel az érzéssel fogunk dolgozni :)

Mivel egy-egy ilyen óra -még, ha viszonylag rövid és nem is rettentő koncentrálós késtechnika is - elég fárasztó szokott lenni nekem így szombat délelőtt a 4-5 órányi ácsorgással és persze a nem délig alvással, ezért gyakran egyenesen haza vezet az utam, hogy aludjak még 1-2 órát. Ezt ma éhségből kifolyólag kihagytam és mivel nem ettem 2-ig 3 gerezd narancson kívűl semmit, ezért elcsábítottam barátnőmet ebédelni. Mivel a cél abszolút a frissen nyílt a table! francia pékség kipróbálása volt, ezért a Széna téren találkoztunk, csekkoltuk a helyet, majd a 2000Ft-os szendvicsárak láttán átmentünk az Arribába ebédelni. Én úgy döntöttem, hogy összehozom a kimaradt reggelit az ebéddel és reggeli burritót ettem, amiben tojásrántotta van, ebbe sütik bele a husit és zöldségeket. Isteni volt, nem is bírtunk még egy órán át felállni a teraszról... Ezután visszabattyogtunk a franciához egy sütire és kávéra. Én egy lattét és egy kis mandulakrémes körtés omlóstésztás tortácskát ettem (fogalmam nincs mi volt a francia neve...), barátnőm pedig egy csavart, csokis péksütit. Mindkettő isteni volt, de az én omlósom és a kávé mindent vitt. Nem tudom milyen kávéból főznek, de az utóbbi idők legjobb kávéja volt minden kétséget kizáróan. És, hát a süti... hmmm. Ki kell próbálni!! Az árat nem éppen pénztárcakímélőek, a szendvicsek, ratatouille és társai 2000 körül nekem kicsit durvák, de a sütik annyira finomak voltak, hogy megérték a 4-500 forintjukat bőven. Ráadásul bármekkora barátja vagyok a Starbucks kultusznak, itt sokkal finomabb kávét kb. fele annyiért kaptam, mint két bolttal odébb lehetett volna náluk...

Ott ücsörögve csíptem el fél füllel, hogy az egyik asztalnál ülők kerestek egy sütit, amiből már nem volt. Az egyik felszolgáló lányzó sajnálattal mondta, hogy ma már 6 sütés volt belőle és több nem lesz. Ez azért elég szép forgalmat vázol fel a héten megnyílt, új helyről.

Na, és távozásunkkor lépett épp az üzletbe Gerendai Károly és b. családja is feltérképezni az új gasztrooázist :)

A francia pékség nem esik ugyan - szerencsére :) - útba a hétköznapjaimon, de addig még biztosan jövök, amíg egyszer el nem csípem a málnás krémesüket, amiről olyan szépeket olvastam!

Forró szilvaleves és rebarbarás pite

A mai szürke, szeles időben semmi nem tudott felvidítani, pedig leendő konyhánk tervezésével foglalatoskodom, ami a legjobb program lehetne, ha nem érezném magam ilyen tompának.

Még tegnap kitaláltam, hogy csinálok megint fűszeres szilvalevest, de ezúttal jöhet még forrón, hogy a lelkemet kicsit átmelegítse :)

Ezek után megláttam Limara posztját a Facebookon, miszerint egy roppant kívánatosgyümölcsös pitét sütöt ma desszertnek. Azonnal neki álltam megcsinálni.

Tökből curryt

A legutóbbi lányos balatoni hétvégén készült cukkini-curryt ma visszatapsoltam, igaz zsenge tökből.

Tök-curry

1 nagyobb zsenge tök

1 kis doboz natúr joghurt

só, bors, currypor

1 hagyma

1 csésze jázminrizs

A hagymát felaprítva megpirítjuk, rádobjuk a kockáékra vágott tököt és együtt sütjük-pároljuk. Amikor félig puha, befűszerezzük és ráöntjük a joghurtot és a lében készre főzzük.

Eközben pici olajat hevítünk egy kis lábasban, rádobjuk a rizst, kevergetve picit pirítjuk, majd másfélszeres mennyiségű vízzel felöntjük, sózzuk és fedő alatt puhára pároljuk. Anélkül, hogy a tetőt elmozdítanánk, lekapcsoljuk a gázt és még 5-10 percig a gőzben hagyjuk.

Édesburgonya

Két napja kaptam édesburgonyát, amihez gyorsan találtam is egy remeknek tűnő és már sokak által kipróbált receptet.

Én ugyan csak egy darabból csináltam, egy nagyobb friss lilahagymával, de sok fokhagymagerezddel. Maga a krumpli közel 70 deka volt, úgyhogy kipróbálásra így is elég jó adag :)

Pluszban ma készült végre sárgabaracklekvár is 5 kiló gyümölcsből, meg egy fazéknyi házi szalonnával és kolbásszal bolondított rizses lecsó.

Hideg tökleves és téliesítések

Ma végre sor került arra a levesre, amit napok óta meg szerettem volna főzni, de erő hiányában eddig elmaradt.

Kicsit olyan lett, mint egy tökfőzelék pépesítve és lehűtve, de nagyon jól esett a kánikulában :)

Két másik olyan dolgot is sikerült végre egy lelkes kukta segítségével elkészíteni, ami kilátástalannak tűnt az aktuális munkanapok után: eltettem télire némi lecsót és az imádott meggy-ribizli lekvárt!

A lecsók már a kamrapolcon sorakoznak.

A meggy-ribizli lekvár pedig bekerült a málnalekvárok mellé.