Gasztrodús szombat :)

A csütörtök esti évnyitó után a ma délelőtti első órával megkezdődött a Makifood főzőiskola idei tanéve. Ez több szempontból izgi. Egyfelől a nyári hónapok után vissza kell szokni a konyhai gályára, ami hatalmas koncentrációt igényel részemről, mivel a nyári hónapokban ritkán találok be a konyhába, plusz a már ismert, de mégsem saját konyhában kell egy kis idő, hogy az ember valamelyest otthonosan mozogjon. Ezt idén Makiék megfejelték egy óriási változással. Az eddigi családias, saját otthonuk egy részében kialakított kényelmes és átlátható konyhát lecserélték a GBF KVIF tankonyhájára, amit csütörtökön bemutattak nekünk, ezzel (engem mindenképp) jól megijesztve. Szó se róla, Maki mindig maximalista, odafigyelést követel és nem szereti ugyanazt kétszer elmondani a kuktáinak, de a saját konyhájában mégis más ez az együttműködés. Hangulatos, kicsit eklektikus légkör, polgári lakás, az Újlipótváros zaja kicsit enyhíti a konyhai "stresszt". A tankonyha teljesen más, egy teljesen rozsdamentes, ipari elszívókkal, gépekkel felszerelt rideg, profi helyszín. Persze ennek is bőven megvan a szépsége, de ez egyelőre egy izgalmas új kihívás, amiben szerencsénkre mindig ott lesz egy helyi ismeretekkel rendelkező segítő, hogy tudjuk mi hol van vagy hogy működik. A mai óra alap késtechnika volt, úgyhogy a kihívástól még messze voltunk, itt ugyanis nincs főzés, kizárólag a helyes késhasználatot tanulják a résztvevők, így mi is nyugiban szokhattunk vissza a tanévbe és ismerkedhettünk az új helyszín atmoszférájával. Eddig szerencsére vidám volt, reméljük, hogy a későbbi, komoly sütős-főzős órákon is ezzel az érzéssel fogunk dolgozni :)

Mivel egy-egy ilyen óra -még, ha viszonylag rövid és nem is rettentő koncentrálós késtechnika is - elég fárasztó szokott lenni nekem így szombat délelőtt a 4-5 órányi ácsorgással és persze a nem délig alvással, ezért gyakran egyenesen haza vezet az utam, hogy aludjak még 1-2 órát. Ezt ma éhségből kifolyólag kihagytam és mivel nem ettem 2-ig 3 gerezd narancson kívűl semmit, ezért elcsábítottam barátnőmet ebédelni. Mivel a cél abszolút a frissen nyílt a table! francia pékség kipróbálása volt, ezért a Széna téren találkoztunk, csekkoltuk a helyet, majd a 2000Ft-os szendvicsárak láttán átmentünk az Arribába ebédelni. Én úgy döntöttem, hogy összehozom a kimaradt reggelit az ebéddel és reggeli burritót ettem, amiben tojásrántotta van, ebbe sütik bele a husit és zöldségeket. Isteni volt, nem is bírtunk még egy órán át felállni a teraszról... Ezután visszabattyogtunk a franciához egy sütire és kávéra. Én egy lattét és egy kis mandulakrémes körtés omlóstésztás tortácskát ettem (fogalmam nincs mi volt a francia neve...), barátnőm pedig egy csavart, csokis péksütit. Mindkettő isteni volt, de az én omlósom és a kávé mindent vitt. Nem tudom milyen kávéból főznek, de az utóbbi idők legjobb kávéja volt minden kétséget kizáróan. És, hát a süti... hmmm. Ki kell próbálni!! Az árat nem éppen pénztárcakímélőek, a szendvicsek, ratatouille és társai 2000 körül nekem kicsit durvák, de a sütik annyira finomak voltak, hogy megérték a 4-500 forintjukat bőven. Ráadásul bármekkora barátja vagyok a Starbucks kultusznak, itt sokkal finomabb kávét kb. fele annyiért kaptam, mint két bolttal odébb lehetett volna náluk...

Ott ücsörögve csíptem el fél füllel, hogy az egyik asztalnál ülők kerestek egy sütit, amiből már nem volt. Az egyik felszolgáló lányzó sajnálattal mondta, hogy ma már 6 sütés volt belőle és több nem lesz. Ez azért elég szép forgalmat vázol fel a héten megnyílt, új helyről.

Na, és távozásunkkor lépett épp az üzletbe Gerendai Károly és b. családja is feltérképezni az új gasztrooázist :)

A francia pékség nem esik ugyan - szerencsére :) - útba a hétköznapjaimon, de addig még biztosan jövök, amíg egyszer el nem csípem a málnás krémesüket, amiről olyan szépeket olvastam!