Kelt tészta őrület

A tegnapi kalácson -és a hosszú hétvége által nyert szabadidő miatt- annyira belelkesültem, hogy ma vettem a bátorságot és elkezdtem Limara blogját lapozgatni.

Kétség nem fér hozzá, hogy nagyon sokat kell még a kelt tésztákról tanulnom, de eddig csak mély tisztelettel olvastam egy-egy receptjét, fel sem merült, hogy akár meg is próbálhatom elkészíteni. A kakaós kalács viszont nem túl dekoratív külseje ellenére sokkal finomabb lett, mint az átlag pékségekben árult kalácsok, úgyhogy azt gondoltam, valami egyszerűbbel ma is megpróbálkozhatnék. Persze sok receptnél olyan hozzávalók vannak, amik nincsenek nálam kéznél, mint aszkorbinsav, öregtészta, kovász, burgonyapehely, stb.

Közben találtam hasznos infókat, úgyhogy ha tart a lelkesedésem, ezeket átolvasom szabadidőmben.

Végül a túrós táska mellett döntöttem, amit annyiban módosítottam, hogy nem gépben kelesztettem, hanem sk.

Hozzávalók:

60 dkg liszt

3,2 dl tej

1 tojás

1 mk. só

2-3 ek. cukor

8 dkg olv. vaj

2,5 dkg élesztő

50 dkg túró

2 csapott ek. búzadara

4 ek. cukor

1 cs. vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

10 dkg mazsola

2 tojás sárgája

2 tojásfehérje kemény habbá verve

A tegnapi bénázásból okulva ma a kimért lisztet a tálban betettem az éppen meleg sütőbe (max. 50 fok), hogy ne hideg hozzávalókkal dolgozzak, hozzákevertem a sót és a cukor nagy részét. A tejben picit felfuttattam az élesztőt kis cukorral. A tojást és az élesztőt a liszthez adtam és kézzel kevertem egy darabig, aztán hozzáöntöttem az olvadt, langyos vajat és tovább dagasztottam. Betoltam a cipót a meleg sütőbe, hogy keljen. Kb. 15-20 perc alatt gyönyörű lett. (Ekkor rájöttem, hogy nincs itthon a sodrófa, mert múlt héten elvittem itthonról és jól a vendégségben felejtettem.) Kiborítottam a belisztezett deszkára és kinyújtottam (egy boros üveggel), majd felszeleteltem. Kelesztés közben elkészült a túrótöltelék, ebből kis halmokat tettem kanállal a tésztanégyzetekre és szép kis táskákként tettem őket a tepsire. Visszamentek kicsit a meleg sütőbe. Miután még keltek kicsit, megkentem őket a tojással és betoltam őket a már forró, 180 fokos sütőbe, ahol nagyjából negyed óra alatt ilyen szépre sültek:

UI: nekem a tészta lehetne picit édesebb és vékonyabb, úgyhogy még gyakorlok :)

UI2: Azt elfelejtettem írni, hogy a kelt tészta készítése iránti vágyam honnan jött. A Makifood kuktaságom legutóbbi óráján Kaldeneker Gyuri kenyeres óráján asszisztáltam, ahol elképesztően finom és nem túl bonyolult kenyereket sütöttünk. Volt vadrizses kenyér, datolyás cipó, meditárrán töltött kenyér, sütőtökön focaccia és melléjük lilahagyma és birsalma lekvár, meg sütőtök chutney.

Az alábbi képek ezen az órán készültek a KVIF-BGF tankonyhájában:

A jobb alsó sarokban én suhanok :)

A bal felső sarokban a hátam kis darabja látható, miközben a résztvevők a finomságokat kóstolják :)

Kakaós kalács

Napok óta bennem volt, hogy ha lesz egy kis időm, sütök megint olyan finom kalácsot, mint húsvétkor.

A recept elővakarása közben találtam szintén AzEszter blogján egy töltött kalács receptet. Ezen fellelkesültem és gondoltam, ha a sima kalács olyan jól sikerült, ezzel sem lehet nagy gond. Neki is fogtam (én a tojás nélküli verziót választottam), de mivel nálunk mínuszok vannak a lakásban és a sütő az ebéd miatt foglalt volt, paplan alatt kelesztettem a tésztát. Nem nagyon kelt meg.

Ezek után azért megfogdostam a tésztát és állagra nem tűnt rossznak, úgyhogy nekiálltam kikeverni a kakaós tölteléket, a tésztát kinyújtani, megtölteni, befonni. Nem lettek szépek... de betettem őket a sütőbe 50 fokon 20 percet keltek egy leheletnyit, aztán tojással lekentem és most várom a végeredményt. Annyi biztos, hogy mindenhol szétnyíltak a fonatok és folyik ki a töltelék, de ha ehető lesz, ennyit elnézek nekik, főleg így elsőre és házi használatra. Finom szabadnapos reggelire gyúrok, úgyhogy sikerülnie kell! :)

UI: másnap hidegen kóstolva már érezni lehetett a tésztán, hogy jobban is megkelhetett volna. Nem mondom, hogy nem jó, de a frissen sülttel szembeni katartikus élmény már nem jött...

Lencse

Az úgy kezdődött, hogy találtam a kamrában fél kiló lencsét. Beáztattam, majd pár óra után elkezdtem keresgélni, hogy mit is tudnék vele kezdeni :) Levest szerettem volna. Elég hamar kiderült, hogy ez a mennyiség túlzás lesz csak levesnek, úgyhogy kombináltam két receptet (ennek megfelelően egyiket sem a leírtak szerint készítettem, persze) és a leves mellé egy kence is készült.

Hozzávalók

(leves+kence)

50 dkg lencse

3 óriási szál sárgarépa, felkarikázva

1 fej vöröshagyma, nagy darabokra vágva

pici ételízesítő, leveskocka vagy só

Ezeket együtt feltettem főni.

Amikor minden puha volt, a kencéhez kimertem 2-3 merőkanélnyit egy külön tálba, hozzáadtam pár gerezd fokhagymát, egy harmad fej pirított hagymát, Worchestershire szószt, 1 ek. mustárt, olívaolajat, borsot és krémesre kevertem botmixerrel.

A leveshez 1-1,5 dl tejfölt és kb. 1/2-1 dl tejszínt kevertem, majd, amikor újra rotyogott, rádobtam egy csokor felaprított petrezselymet, lefedtem és lekapcsoltam a gázt.