Így a lejárati időponthoz vészesen közelítve végre összehoztunk Katával egy mindkettőnk számára jó estét és végre elmentünk.
A dolog baljósan indult ugyan, mert amikor asztalfoglalásért telefonált, az eltervezett fél 8 helyett egy 6 és egy fél 9 hangzott el. Fél9-re odamentünk, beléptünk, a hely teljesen tömve volt, többen dohányoztak, az asztal ragadt a kosztól és a felszolgáló rögtön lelombozott minket azzal, hogy rettenetesen úsznak a sok utolsó pillanatos kuponostól, úgyhogy türelmet kér.
Na nem baj, ennyire azért már ismerjük a budapesti vendéglátást, ennyivel nem lehet minket leszerelni (bár a dohányosoknak tényleg nem örültünk). Hamarosan elénk tették az étlapot és elmondták korrekten a kuponos étkezés szabályait, majd elkezdtünk válogatni. Nehezen, de nagy sokára, némi segítséggel megszületett a döntés.
Előételnek 3 félét választottunk: császárszalonna fokhagymaszószban (24), húsos derelye (29) és tűgomba uborkával (39). Elmondani nem tudnám mennyire finom volt mindegyik, és nem tudnék helyezetteket kihozni, mert mindig az volt a legfinomabb, ami a szánkba került. Egyetlen hátulütőjük az volt Kata nagy bánatára, hogy az első kettőhöz csípős szósz volt, úgyhogy szegénykém alig tudta enni. Lefojtásra szerencsére kikértünk egy zöld és egy vörös kínai jeges teát.
Főételnek pekingi omlós kacsacombot (53-kis adag) és zöldhagymás birkahúst (71), köretnek pedig valószínűleg tojásos-zöldséges pirított rizst (110) és nem tudjuk milyen pirított tésztát ettünk, de díjnyertes volt. Mindketten házi gyúrásra tippeltük, reméljük tényleg az volt.
Ami a főételeket illeti, a kacsacomb isteni volt, mellé adtak valamilyen fura, száraz, mini palacsintákat, vékonyka julienne-re vágott uborkát és újhagymát valami sűrű szójaszósz ízű mártogatóssal, ami brutál tömény ízű volt mégis etette magát a zöldségszálakkal.
A rizs és a birka átlagosan jó volt, nem kiemelkedő, de az utóbbi években általam elfogyasztott kínai büfés szemetek után ezek is egy jó minőséget képviseltek.
Miután a főételek felét elcsomagoltattuk (mindketten kaptunk holnap ebédre 1-1 olyan nagy doboznyi maradékot, amekkora egy normál adag a kínai gyorsbüfékben...), jöttek a desszertek: Katának a klasszikus sült banán (122) rácsurgatott mézzel, nekem darált szezámmaggal (és mákkal) töltött tésztagombócok (125), ez utóbbi édes meglepetés volt. Először is egy kis tálkában, vízben úszkálva érkeztek, onnan kellett egy kanállal kihalászni őket, majd jött a meglepetés: elkezdtük rágni a nyúlós, taknyos tésztát, amiből folyamatosan folyt a szánkba a szezámmagos-mákos töltelék, egyszerűen isteni volt. Kata arca a nyúlós tészta rágásakor pedig: priceless! :D
Az előételek
Kata és a főételek
Örülök a mákos gombócoknak, bár még elképzelésem sincs hova fognak férni...
A desszertek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése